2010-05-12 11:38:08 sorstárs:
Hogy vagy Henorka? Már rég írtál ....
Remélem te vagy olyan szerencsés, hogy túltetted magad a csalódáson.
2010-04-10 13:21:18 henorka:
Kedves Anonim!Semmi gond,attól nyugodtan kérdezhetsz! : )és egyátalán nem éreztem hülyeségnek!!!
Köszönöm és remélem a továbbiakban is olvasol és hozzászólsz! : )
2010-04-10 01:09:57 név nélkül:
Persze, megértelek. ;-) Arra még nem gondoltam, hogy a pasi egyezik, nem pedig Te egyezel az ismerősömmel, de inkább nem is megyek közelebb a témához, ha nem akarod véletlenül sem elárulni, ki vagy. Bocs, ha túl személyes voltam. :-) Ígérem, nem kérdezek többet hülyeségeket. :-P Mielőbbi "gyógyulást" Neked, minden jót! ;-)
2010-04-09 09:54:57 henorka:
Kedves Anonim!Aranyos vagy... : )de nem szeretném elárulni kilétemet,mert jobb ez így...viszont az egyező időpontok,történések,reakciók...nem egy pasival volt dolgunk az Ildikóval inkább? : ))))
2010-04-07 19:07:32 név nélkül:
Ha nem, hát nem. :-)))) De a leírtakból megesküdtem volna, hogy ismerlek. Egyeznek az időpontok, a történések, a reakcióid... Vicces, ha nem hiszem el, hogy nem Ildikó vagy? :-)))))))
2010-04-06 16:29:56 név nélkül:
Szia Henorka!
Nem Ildikónak hívnak véletlenül? Csak mert akkor egy nagyon jó ismerősöm vagy. :-)
2010-04-03 10:14:32 henorka:
Szia Sorstárs!Nem,az enyém nem Londoni...szerintem csak simán a pasik egyformák...és sajnálom,hogy neked is így
;de egy kedves barátnőm mondta,hogy mostmár be kellene venni a Leszarom tablettát...szedem,csak a várt hatás nem megfelelő...még : )
2010-04-02 08:10:01 sorstárs:
Te Henorka! Egészen véletlenül nem ugyanabba a pasiba botlottunk bele? ;-) kisértetiesen hasonló a story :)) (nem Londoni a srác?) Egyébként én csak azt nem értem, hogy miért nem lehet leírni 2 mondatba, pl. hogy bolcs de megismertem valaki mást, vagy nem érzek semmit... vagy .... nem így képzeltem... vagy ... Legalább, hogy az a másik nyomorult könnyebben le tudja zárni magában. De nem!!! Még a kegyelemdöfést sem kapom meg :(((
2010-03-26 13:49:53 henorka:
Köszönöm szépen...próbálok kiláballni...neked is kívánok sok sikert!:)
2010-03-26 13:05:18 egy sorstárs :(:
Gyönyörű idézetek! Várom a folytatást és egyben drukkolok is neked.
2010-03-08 20:27:05 cs:
Fájdalmasan szépek az idézetek!
"Senki sem kerülheti el a magára ébredés földlökés pillanatát."/Bodor Pál/
Na...végre-valahára itt a poros kis falunkban is van már értelmes és jó
kinézetű pasi...mi tagadás,azt hiszem vele szívesen "bűnbe esnék":
D...na,de maradjunk annál,hogy ez egy olyan dolog,mint amikor elhaladunk
egy kirakat mellett,meglátunk valami szemrevaló dolgot,kicsit
csodáljuk,valamennyire még sóvárgunk is utána,de tudjuk,hogy sohasem
lesz a miénk...nem a mi kategóriánk,meg egyébként is...na,én minden nap
elhaladok mostanában egy ilyen "kirakat" előtt : D...fantasztikus
érzés,szívem-lelkem virágoskert...aztán továbblépdelek kedvesemmel s egy
picit sem szeretem kevésbé őt...dehogyis...de kell az ember életében
ilyen is...érdekes időszakomat élem nőiességem tekintetében : )
"A tapasztalat nehéz tanár, mivel először jön a teszt, és csak utána a lecke."
/Vernon Sanders Law /
Na,utolsó erőfeszítésem volt és az önérzetem illetve az idő melém állt...hát fogok-e én még miatta álmatlan perceket megélni? N E M...elég volt!
Nagyon sok idő eltelt már...csak én...és csak magamban őriztem az emlékét,mindazt,ami jó volt...magam sem tudom már mi volt az az egész,de már halványul...az időben és térben elveszni látszik az egész...s nincs ki megcáfolja,megállítsa...A napokban volt a névnapja...mit ne mondjak:ÉN...(mert ugye,olyan vagyok amilyen)névnapi üdvözlőt írtam neki...azt hiszem tényleg ez volt az utolsó mozzanat irányában,mint billantyűzetileg-s mind lelkileg...Távolodik tőlem az egész...minden más kitölti a napjaim...ennyi volt...lezárom...végérvényesen.
Ha még ide írnék-akkor is csak másról...Róla többé nem teszek említést...
"Úgy múlik el minden ami fáj, Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár, Nem szól hozzád csak leül egyedül, Hogy érezd hogy élsz ott legbelül, Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet de van hogy nem felel, Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor, A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Oly sok a szó ami betakar, Folyton beszél de semmit nem akar, A pillanat ami sokat ér némán múlik el, Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell, Amikor majd eljönnek a régen várt csodák, Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám, Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor, De a szerelem az egyetlen lélekdonor!
Tudom mindenért harcolnunk kell, Egy őrült mondat miatt nem múlhat el, Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol, De valakinek te vagy a lélekdonor!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet de van hogy nem felel, Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor, A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Nem is tudom...bár rám jellemzően kettős érzelmekkel:nem foglalkozom a dologgal,de érdekel...vagy épp nem érdekel,de foglalkozom vele: D ; úgy kell csinálnom,hogy jó legyen,mert mostmár a világ semmi kincséért sem szeretném megbántani kedvesemet-mindössze csak annyi*Ő 'ott van' közöttünk...tud róla,tudja,hogy ennyi volt,de azt is,hogy nekem jelentett valamit...sokszor elgondolkozok,hogy"ugyan,mit ?"-őszinte leszek:fogalmam sincs,magam sem értem és azzal magyarázom,hogy olyan időben bukkant fel az életemben,amikor sebezhető és esendő voltam...és talán,ha nem Ő,hanem más szól szépen hozzám,akkor most arról a másikról írnék...vagy egész máshogyan alakul...Szóval,lehetséges,hogy kellett a törődés,a vigasz...a témák,a megértés,a bolondozás...és nem egy ébredés volt,ahogy azt hittem,hanem épp egy álomvilág a valóságtól menekülve...
Egyszerűen csak ennyivel tudom Őt lereagálni már...:
"Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a farvízen eltűnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak..."/Müller Péter/
"Az ötödik születésnapomon történt, hogy apám a vállamra tette kezét, és azt mondta: ne feledd, fiam, ha bármikor szükséged van egy segítő kézre, mindig találsz egyet a karod végén. "
/ Sam Levenson / :D
Szabadságon voltam...el is telt hamar...csak úgy mellékesen:szülinapom volt,egyébként meg nagyon sokminden történt velem...osztálytalálkozó és "nagylányom " ballagása...szóval sem időm ,sem energiám-nem panaszkodásképpen...viszont jól esett volna VALAKItől,hogy legalább annyit írjon:"Boldog szülinapot!L"..csak ennyit...semmi többet...jól esett volna szivemnek-lelkemnek és nem láttam volna bele többet,mint ami-egy kedves gesztus valakitől,aki egyszer fontos volt,akinek egy kicsit talán(ha rövid időre)de értékes voltam...ehelyett SEMMI...---mindenki küldött valami kis megemlékezést,még a régi pasijaim is firkantottak pár kedves gondolatot...majdnemhogy el sem hiszem,volt valami egyátalán vagy csak képzelődtem az egészet-olybá tünik...é r d e k e s...csak bennem hagyott nyomot...jó erős szálakkal fonta át szivemet-elmémet:B O L O N D S Á G...
Kedvesem féltékeny: ),állandó harcot vív egy "szellemmel"-pedig már nincs oka...
"Vannak napok, amelyek részletei úgy illenek össze, mint az ólomüveg ablak darabkái. Száz apró darab, színek és hangulatok, amelyek ha összeállnak, kiadják a teljes képet."
/Maggie Stiefvater/
"De már csak hangulatok vannak, érzések, ízek, illatok és dallamok. Napszakok, évszakok és életszakaszok. Helyek, színek és emberek. Változások és állandóságok. Álmok és valóságok. Időtől átalakult emléktöredékek."
"Milyen jó nekem, süt a nap és langyos a levegő, Igen, jó nekem, ez a hangulat a megfelelő, Hogy nézzem, ne csak lássam, merre tévedek el, Hozhat bármit az élet, engem nem érdekel."
"Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad."
/ Jókai Anna /
Na...ismerkedik,továbbra is...nem baj,legalább beláttam,hogy egy nagy szélhámos...Mégis van egy héten kétszer,amikor az aerobic végi meditációban előjön ő újra és újra...amikor egy nagy fénygömbben kellene úszkálnom és ellazulnom én teszem azt,de felbukkan ő...és érdekesmód nem zaklat fel,hanem egész megnyugtató érzés...végülis tegnap már szinte vártam is ezt : )...ennyi maradt meg bennem..belőle : )...meg néha ez eszembe jut(lényegében utolsó levele):"Csak azt szeretném,ha tudnád teljesen odavagyok érted.Kellessz nekem.Szeretnélek cirógatni és kényeztetni mindig minden értelemben,téren.Nagyon szeretlek."...vagy valahogy így...
És ennyit az emlékezésről : )...meg a meditálásról... : D
"Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak."
/Johann Wolfgang von Goethe/
Azt hiszem,hogy a lényeg az egyensúly megteremtése,ezen múlik minden...egyensúly az élet minden területén...meg kell keresni,találni és akkor eltölt a nyugalom és a szabadság érzése... : )
"Én egy Ember vagyok. Tele vágyakkal és célokkal, Tele hibákkal és kudarcokkal. A mérlegre csak az kerül, miből volt több.
Gondolatban mindig két mappát nyitok: Egyet "Siker" egyet "Pofára esés" címmel. És amíg az előbbi vastagabb, történjen bármi, mosolygok!"
"Mindenütt akadnak kis zökkenők és csalódások, és mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sokat reméljünk; de ha az egyik úton nem sikerül eljutni a boldogsághoz, az emberi természet másikat keres; ha az első számításunk téves, csinálunk egy másodikat; valahol mindig találunk kárpótlást."
"A seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt. Vajon e heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből?"
/Bishounen Paradise /
Bevallom,volt egy olyan pillanatom,amikor törölni akartam ezt a blogot...töröltem őt mindenhonnan,mindenhol...minden levelet,emléket,mindent,ami valaha kapcsolatos volt vele...hát úgy gondoltam ezt is...de végülis marad és olykor-olykor folytatom,hogy mindenki lássa ki lehet heverni szerelmi csalódást,túl lehet lépni rajta : ) annyi gyönyörű dolog van a világon és oly rövid az időnk... fel a fejjel!!!
"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden."
"Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok."/Müller Péter/
"Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam.
Angyalok hű világa vesz körül."
/ Jankovich Ferenc /
"Ne csak a szenvedésedet és a sebeidet szeresd. Szeresd a zabolátlanságodat, az alkotóképességedet, a bátorságodat, a természetességedet, az örömödet. Szeresd az optimizmusodat, a határozottságodat, az állhatatosságodat. Szeresd a pillanatot, amikor minden rendben van." /Stephanie Dowrick/
Én annak szeretnék látszani,
Aki ezt a dalt szokta játszani,
És annak szeretnék játszani,
Aki nem akar mindig másnak látszani.
Junkies
"A mesebeli királyfi Sohasem tűnt fel, És akkor te megérkeztél. Visszaadtad hitem Versek és virágok nélkül, Hiánnyal és hibákkal, De egyenesen állva, És ott van valami, Valami benned, valami kettőnk között, Ami nem hagy nyugodni."
"Képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz."Fodor Ákos
"Vigyázz arra, hogy soha ne kapkodj, s munkádban, a társaséletben, igen, a köznapi cselekedetekben is engedelmeskedj a tények és helyzetek szigorú következetességének. (...) Van egyfajta kézügyesség az emberi feladatok alján; ezt nem árt megtanulni. Ha megfogsz valamit; fogd két kézzel és erősen, ha elengedsz valamit, engedd el tudatosan és minden következménnyel, ha szólsz, álljon szavad az időben, mint a kő, ha örülsz valaminek, örülj fenntartás nélkül."
De azt se felejtsük el, hogy a zene egy igazi állandó. Ezért kapcsolódunk hozzá ilyen erős zsigeri alapon, tudod? Mert egy dal azonnal visszarepíthet egy pillanatba, egy helyre, de még egy emberhez is. Nem számít, mi más változott meg a világodban, az az egy dal ugyanaz marad, épp, mint az a pillanat. Ami egészen elképesztő, ha jobban belegondolsz.
Az élet legnagyobb kínszenvedése a némaságra ítélt szerelem. Szeretni valakit és nem tudni beszélni vele, egyenlő az őrülettel.
/Vaszary Gábor/
Bevezetőül csak annyit,hogy talán azért érzem magam elhagyatottnak és kicsit hibásnak is,mert amikor zajlott a mi "kapcsolatunk",akkor én inkább viszakoztam és mondtam,hogy én nem ígérhetek semmit,nem voltam éppen magabiztos semmiben,sem az érzéseimben,sem önmagamban vele kapcsolatban...csak élveztem a perceket,órákat,amiket Vele tölthetek,beszélgethetek...Vele... bármiről...talán azt hittem,majd ő áthidal mindent,hogy itt lesz mindig velem,nekem...olyan egyértelműnek tünt,hogy mindig keresni fog,mindig megossza velem az idejét,gondolatait...életét...
Őri István:Valahol
Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is
valahol valamit te is én is...
"Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol." /Tyche/
